Tegnap járt nálam egy egészen szimpatikus biztosítós hölgy, aki el volt ragadtatva, hogy micsoda szép helyen lakunk, mennyire jól megcsinálták a lakóparkot - pedig szerintem a toronydaru nem tartozik szervesen a panorámás lakások látképéhez -, és egyébként is milyen jó helyen van ez az egész. Aztán megbeszéltük, hogy ha egyszer valóban készen lesz a teljes lakópark, akkor - elméletileg - parkosított belső udvar is lesz majd, és hogy az milyen jó a gyereknevelés szempontjából.
Később valahogy szóba került, hogy azért a - remélhetőleg nem is olyan - távlati cél, hogy kertes házba költözzünk. Meglepetten kérdezte, hogy miért, hiszen, ha lesz itt park, meg belső udvar, a gyerekeknek lesz elég élettere. Nos, amikor én erre azt mondtam, hogy azért, mert én kerthez vagyok szokva és kertészkedni szeretnék, sőt, ami azt illeti, erkélykertet tartok fent, elkerekedett a szeme.
Ezek után két dolog lett világos számomra. Először is, hogy nem ugyanazt értjük kert alatt - amit ő kertnek nevez, az nálam udvar vagy park -, másodszor pedig, hogy nem is olyan egyértelmű dolog, hogy nem csak falun, sőt nem csak kertben lehet kertészkedni. Pedig valójában elég akár egy ablakpárkány és néhány cserép is, hogy belekezdjünk a növénynevelésbe. Mivel azonban ezt nem csak ő, de néhány közeli ismerősöm is szkeptikusan fogadja ezt az állítás, kénytelen vagyok leülni és megtervezni néhány lehetséges elrendezést, hogy bebizonyítsam, a legextrémebb alakú és méretű panelerkélyből is ki lehet hozni valami jót.
Rajzos bejegyzések várhatók. :)
