Kenyér az erkélyről

Elérkezett a jó idő, így az erkélyem egy újabb funkcióját tudom kihasználni, mégpedig azt, hogy melegebb van már kint, mint bent. Az erkélyen most már sokszoros sebességgel kelnek meg a tésztáim, mint a lakásban - különösen, mióta a fűtés sem megy. Csak arra kell vigyázni, hogy jól le legyenek takarva a tálak, nehogy valami kismadár úgy érezze, hogy az ő reggelijét tálaltam fel az erkélyen. :)

Locsolás beszüntetve

A hét elején rájöttem, hogy miután már elhervadtak a virágok a balkonládákban, ideje abbahagyni a locsolásukat, hogy minél hamarabb leszáradjanak és ki tudjam szedni a hagymáikat szárításra és átteleltetésre. Ez egy fontos momentum, hiszen a virághagymák egész biztosan nem bírnák ki abban a kis mennyiségű földben a telet, arról nem is beszélve, hogy a ládákba nemsokára be szeretném ültetni a következő virággenerációt. Már csak azt nem tudom, hogyan fogom tárolni a hagymákat a télen - de ez még későbbi probléma.

Soha ne add fel - főleg ne az első kudarcnál

Be kell vallanom, hogy néha bizony nem vagyok hajlandó tanulni a saját hibáimból - vagy, ha pozitívabban akarok hozzáállni, akkor azt is mondhatnám, hogy nem vagyok hajlandó az első sikertelenségnél feladni a dolgokat. Így van ez a hónapos retekkel is, amivel tavaly - nem tudok rá hirtelen jobb szót - szépen felsültem. Gyönyörű(nek tűnő) növényeim voltak a balkonládában, legalábbis a föld felett, viszont egyáltalán nem nőtt meg a retek, amiből ténylegesen enni lehetett volna. Először úgy is gondoltam, hogy leírom veszteségként azt a néhány retekmagot és tudomásul veszem, hogy egy balkonláda kicsi ahhoz, hogy gyökérnövényeket neveljek benne. Ez valahol igaz is, hiszen a földmennyiség és a tápanyagok hiánya okozhatta, hogy nem nőtt meg a retek. Valójában idén már nem akartam próbálkozni a dologgal, de valamikor a kétturnusos virágültetés tervezése - vagy anya retekágyásainak locsolása - közben jutott eszembe, hogy a hónapos retket régen el is felejtjük, mire a paradicsomot ki lehet ültetni. Tehát a paradicsomoknak előkészített konténerben lévő rengeteg föld ott árválkodik üresen, miközben akár nevelhetné a tavasz első vitaminforrását. Így történt, hogy a paradicsomos konténerbe beleültettem néhány sor hónapos retket - múlt csütörtökön - és mire tegnap estére hazaértünk, már ki is keltek a növénykék. Ma pedig már egész impozáns kis "ágyásom" van a retkekből. Remélem, hogy idén végre meg is nőnek. :)

Eperültetés segítséggel

Az eperültetésnél több nem várt dolog is felmerült. Hétvégén gondosan kiválasztottam anyánál egy jó nagy tő epret, amit amúgy is szét kellett ültetni, és elhoztam. Úgy terveztem, hogy két balkonládába ültetem őket, de mint kiderült, jóval több tő lett abból a bokorból, így kénytelen voltam még egy ládát "feláldozni" az epertermesztés oltárán - na, nem mintha nagyon bánnám. Így azonban egy kicsit át kellett gondolni a ládák elhelyezését, ugyanis mégse tehettem külön helyre az egyféle növényeket termelő ládákat (mert NEM). Szóval végül az eprek a falra kerültek a virágos ládák alá - közben arra is rájöttem, hogy a petúniákhoz a ládákat eggyel feljebb kell majd tenni, hogy ne folyjanak rá az eperre. A növénykék kicsit sápadtak, de már kezdik összeszedni magukat a folyamatos locsolástól és többön is van bimbó, ami remélhetőleg szavatolja a leendő terméshozamot.

Amint látható is, az ültetéshez komoly szakmai segítséget is kaptam - szerencsére már olyan az idő, hogy nem kell 500 rétegbe öltöztetni a gyerekeket, ha ki akarunk lépni az ajtón. Természetesen a kertészet iránti érdeklődés már alap mindkét gyerekemnél - bár kicsit másképp értelmezzük még a fogalmakat, mindenesetre, Ferike mostanában képes egy-egy szál snidlinghagymával is rohangálni a lakásban. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. :)

Tavaszi munkák

Ha valaki felnézett a napokban az erkélyemre, láthatta, hogy a balkonládák átmenetileg eltűntek a tartókról, ugyanis végre megkezdtem a tavaszi munkálatokat. Első lépésként le kellett szedni a ládákat és felfrissíteni bennük a földet. Ez nem is hangzik olyan nehéznek így leírva, pedig elég rendesen megdolgoztam vele - valójában majdnem négy órát vett igénybe és rendesen meg is fájdult tőle a karom meg a hátam.

ez volt a kiindulási alap

Kiindulásként - ahogy az látható - volt némi fölösleges növényszaporulat, ami alatt nem annyira a metélőhagymát, sokkal inkább a gyermekláncfüvet, a csalánt, az útilaput és az egyéb kisebb gyomokat értem. Ezeket el kellett távolítani, mielőbb bármibe belekezdtem volna.

a metélőhagyma külön bejegyzést érdemelne

A metélőhagyma átültetése igazán tanulságos volt - a gyökérzete elfoglalta a fél balkonládát (ez egy 60 centis láda). Miután sikerült kiemelnem a ládából, igyekeztem a gyökérzetét megszabadítani a közte lévő gyenge minőségű földtől - végülis egy évig használta -, majd az új földbe már úgy került bele.

a régi földet új, tápanyagban dús talajjal kevertem

A kiürített ládákban lévő tavalyi földet aztán idén gyűjtött, jó minőségű földdel kevertem össze, így kerültek vissza a ládákba és a konténerbe - persze ezzel együtt is valószínűleg kell majd némi tápanyagpótlás a későbbiekben, de a tavalyi, kiszívott, kiszáradt földben valószínűleg már semmi nem kelt volna ki.

Ha minden láda, cserép és konténer felfrissült, akkor végre hozzá is láthatunk majd a veteményezéshez.

Nárciszok

Megérkezett a tavasz és vele együtt egy jókora torok- és mandulagyulladás Ferikének, az erkélyen pedig virágba borultak a balkonládák. A sárga nárciszaim igazán egyedülállóan néznek ki az oldalfalon - bár az látszik rajtuk, hogy az oldalról kapott napfény kissé elvonja a figyelmüket. Már kezd valóban jó idő és jó hangulat is uralkodni a kis kertemben, ahol egyébként megjelentek az első méhecskék is - amikhez azért ambivalens érzésekkel viszonyulok (remélem, senkit nem akarnak megcsípni).

Mostantól kezdve azonban a napközbeni pihenésünket virágillatú, bogaraktól zümmögő erkélyen tölthetjük el, ami azért nagyon sokat képes lendíteni a szürke hétköznapokon, hát még ilyen nehéz időkben, mint a mostani.