Be kell vallanom, hogy néha bizony nem vagyok hajlandó tanulni a saját hibáimból - vagy, ha pozitívabban akarok hozzáállni, akkor azt is mondhatnám, hogy nem vagyok hajlandó az első sikertelenségnél feladni a dolgokat. Így van ez a hónapos retekkel is, amivel tavaly - nem tudok rá hirtelen jobb szót - szépen felsültem. Gyönyörű(nek tűnő) növényeim voltak a balkonládában, legalábbis a föld felett, viszont egyáltalán nem nőtt meg a retek, amiből ténylegesen enni lehetett volna. Először úgy is gondoltam, hogy leírom veszteségként azt a néhány retekmagot és tudomásul veszem, hogy egy balkonláda kicsi ahhoz, hogy gyökérnövényeket neveljek benne. Ez valahol igaz is, hiszen a földmennyiség és a tápanyagok hiánya okozhatta, hogy nem nőtt meg a retek. Valójában idén már nem akartam próbálkozni a dologgal, de valamikor a kétturnusos virágültetés tervezése - vagy anya retekágyásainak locsolása - közben jutott eszembe, hogy a hónapos retket régen el is felejtjük, mire a paradicsomot ki lehet ültetni. Tehát a paradicsomoknak előkészített konténerben lévő rengeteg föld ott árválkodik üresen, miközben akár nevelhetné a tavasz első vitaminforrását. Így történt, hogy a paradicsomos konténerbe beleültettem néhány sor hónapos retket - múlt csütörtökön - és mire tegnap estére hazaértünk, már ki is keltek a növénykék. Ma pedig már egész impozáns kis "ágyásom" van a retkekből. Remélem, hogy idén végre meg is nőnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése