Az eperültetésnél több nem várt dolog is felmerült. Hétvégén gondosan kiválasztottam anyánál egy jó nagy tő epret, amit amúgy is szét kellett ültetni, és elhoztam. Úgy terveztem, hogy két balkonládába ültetem őket, de mint kiderült, jóval több tő lett abból a bokorból, így kénytelen voltam még egy ládát "feláldozni" az epertermesztés oltárán - na, nem mintha nagyon bánnám. Így azonban egy kicsit át kellett gondolni a ládák elhelyezését, ugyanis mégse tehettem külön helyre az egyféle növényeket termelő ládákat (mert NEM). Szóval végül az eprek a falra kerültek a virágos ládák alá - közben arra is rájöttem, hogy a petúniákhoz a ládákat eggyel feljebb kell majd tenni, hogy ne folyjanak rá az eperre. A növénykék kicsit sápadtak, de már kezdik összeszedni magukat a folyamatos locsolástól és többön is van bimbó, ami remélhetőleg szavatolja a leendő terméshozamot.
Amint látható is, az ültetéshez komoly szakmai segítséget is kaptam - szerencsére már olyan az idő, hogy nem kell 500 rétegbe öltöztetni a gyerekeket, ha ki akarunk lépni az ajtón. Természetesen a kertészet iránti érdeklődés már alap mindkét gyerekemnél - bár kicsit másképp értelmezzük még a fogalmakat, mindenesetre, Ferike mostanában képes egy-egy szál snidlinghagymával is rohangálni a lakásban. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése